én szeretlek,de tudom hiába mondanám,mert neked ez semmit sem jelent..

szólj rám , kérlek , ha mást érzel mint rég , hisz minden ami szép volt elmúlt ... nem kell,hogy szoríts ,hisz elmúlt már a nyár ... s minden amin együtt mentünk át.

~ 'A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra,
úgyhogy dönts óvatosan, mert nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd
ezt.'

Amikor találkozik a pillantásunk, kimelegszem. Amikor véletlenül hozzámér, az egész testem bizseregni kezd. És ez komolyan rám hozza a frászt!

Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz.

Minden alkalommal újabb álmot mos el a tenger.

Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.*-*

Olyan felelőtlenül dobtál el, egyik napról a másikra,akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra...

Minden mesének egy tanulsága van: Végül mind elbukunk!

Először megtanítottak járni aztán beszélni most meg . aztmondják üljek le fogjam be mert tulsokat pofázok most akkor hogy van ez? ;DD

'Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.'

A derekát tartanám megint, de már csak egy fényképről tekint rám. " ♪

:D:D

Addig nem vagy
részeg, amíg kapaszkodás nélkül tudsz a padlón feküdni.

.számon lakat, szívem voltál, mely megszakadt...

Ha a szívemet ezer darabra is téped mindegyik darabban ott van a te képed..

 

 Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen!Mintha meg se látnánk egymást, szemünk meg se rebben!A TE szíved úgy dobog, hogy szinte ide hallatszik,mégis kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hallik!Megyünk szótlan egyik balra, másik jobbra.Büszkeségtől szenvedünk, de egyikünk se mondja!Letagadjuk, hogy szívünkben mind a ketten vérzünk!De az utca két sarkáról mégis visszanézünk!

Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került.

Nem kérek semmilyen ajándékot, hidd el, nem kívánok Tőled semmit. Egyetlen dolog van csupán, csak egyetlen egy, amire igazán, tiszta szívvel, mindennél jobban vágyom… az, hogy újra lássalak.

"Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap..."

Az élet egyszerű. Csak mi, emberek tesszük bonyolulttá.

Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

-Vonzódsz az idiótákhoz.
- Ühüm. Szeretlek.

" Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán. "

"Remember those walls I built? Well, baby they are tumbling down"
~ Emlékszel a falra, amit magam köré emeltem? Hát most lerombolom..

"You’re the only one I wish I could forget The only one I’d love to not forgive"

~ Te vagy az egyetlen, akit bárcsak el tudnék felejteni, az egyetlen, akinek nem szeretnék megbocsájtani...

egyedül lenni néha kell, hogy igazán nagyot üssön a szív, ha majd valaki átölel..

Sose gondoltam volna, hogy
Istentől kapok még egy esélyt, de most itt áll előttem Ő, Ő akiben újra
megláttam a napfényt, aki ismét boldoggá tud lenni. Kemény időket éltem át, de
most, hogy már tudom mit kaptam érte cserébe, megérte, és ha kellene, még
százszor újraélném a nehéz pillanatokat, csakis Érte.

Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor..

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűlöllek én

Néha normálisnak tettetem magam. Aztán unalmassá válik. Szóval újra önmagam leszek

Meg változtál és ez fáj

Súgd a fülembe hogy haljak meg

úgyis annak tepersz, aki elveszi az eszed, de 10-ből 9-et az izgat, ha szarba se veszed..

Még ha ez egy hazugság, akkor is tudom, hogy rendben lesz minden.. hiszek benne.

tisztában vagy az erővel, amit rám gyakorolsz?
te vagy az egyetlen, aki meg tud nevettetni. :)

hihetetlenül szeretlek. hihetetlenül szükségem van rád.
és ki nem állhatlak, de minden, amit csinálsz, mosolyra fakaszt. hogyan is tudnálak nem szeretni akár egy percig is..

Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.

Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után, még mindig remélem, hogy egy nap újra érezhetem egy picit a szerelmed

valami itt bent éget de nem fáj.

– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.

Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél...

"Az ember bonyolult, ha fáj, úgyérzi felejteni kell.

'köszönöm, hogy voltál még akkor is, ha fáj'

Elém állt és azt mondta:vége van,nem szeret.'

Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja miközben az én szívemet töri darabokra..

Amikor megismertelek még nem voltam biztos benne, hogy szeretlek!!!! De mára ebben biztos vagyok, nélküled élni sem tudok. Amikor nem vagy velem, várom a holnapot, mikor végre újra láthatlak. Szeretlek! Ezt szóban, s írásban kifejezni jobban nem tudom. Szeretlek! Ezt biztosan tudom. Szeretlek! Ezt ismételni sohasem elég, szeretném ha mindig éreznéd és soha el nem felednéd! Szeretlek! Erre mindig emlékezned kell, mert én sosem feledlek teljesen el!

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem 
viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon...!

Csak rád gondolok, ez összetöri a szívem és darabokra hullok.

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid..

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét...

"A szerelem bennünk van, a másik csak ráébreszt arra, hogy iránta kell érezni."

bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt.

úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne.

- Szeretlek.
- De csak mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb, mint én és egyenesen mögötted van.
- *körbe fordul.* Nincs is itt senki!
- Ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg.

"...akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, milyen lesz, mikor majd minden elmúlik.."

-Sajnálom..

~Mit?

-Hogy sosem leszel számomra közömbös.

El kell nyomnom magamban az érzéseket. Azt hiszem, szarabb lenne ha tudnád, hogyan érzek. Nem tudhatod meg. Érdekes, hogy mindenki más, akinek semmi köze hozzá, tudja. Csak épp te nem.

*hiszen úgy sem tudnék nem gondolni rád..

- Tudod miért meglepő, hogy megcsókolnálak?
- Ez nem meglepő, az a meglepő, hogy azt hitted visszacsókolnék..

Csak téged akarlak. Amióta ismerlek, amióta barátok lettünk, és amióta először megcsókoltál. Én tényleg csak téged akarlak.

Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos, nem a kinézeted,
’Hogy rám nézel, egy pillanat, de máris megigézel,

♥

a hiányodat érzem minden reggel, ahogy felkelek
szívből jövő sorok, nem csak nagy szavakkal kertelek

 míg élek el nem feledlek, örökké tartó emlék
hiába kérnéd tovább lépjek, én egyedül nem mennék.

ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szirmokkal
mit soha nem szeretnék letépni....

néha sírva fekszek, sokszor megbántam mit tettem
nem kérem, hogy megbocsájtsd amit ellened vétettem
nem kell könyörögnöm, elég ha mélyen a szemembe nézel
viszonzom majd tekinteted és megtudom mit érzel

...nem kaphatok mástól annyit, mint Tőled szeretetből
újabb sorok Érted.. újabb könnyben ázott verzék

Te is bántad, én is megbántam, mind azt amit tettünk
legbelül tudjuk mind a ketten egy dolgot féltettünk
két élet, két véglet, két irány mégis egy pár
nézz a múltba, meglátod mit magad mögött hagytál.. 

szíven szúr a valóság, hogy nem lehetsz az enyém
hogy nem állhatsz mellettem, hogy nem fogod meg kezem
mond egyedül, hogy fordítsam jó irányba fejem?
hiába kérném segítséged, árok húzódik körénk
miből lehetetlen kimászni, és nagyon könnyű hibázni,
akaratlanul vitázni, a szeretet félre dobva
az erősség a nyerő, a romantika kopva
eltelt egy kis idő, én ajánlottam, választottál
utólag is köszönöm, hogy a magányból feltámasztottál
ahonnan elindultam, most oda estem vissza 

mindenhol illatod érzem...érzem
mindenkiben szemeidet látom...látom
hiába keresnék, nem találok,
Nálad jobbat, szebbet..jobbat..szebbet
hiányzik az arcod, az érintésed, a tested
megértem, hogy személyem többet
nem kerested.. hisz miattam lett mindez
felszáltál a buszra, de remélem egyszer
még vissza intesz.. könnycseppjeim letörlöd
ha nem.. szivem szilánkosra örlöd
fájnak eme szavak, de mégjobban a valóság
amit tegnap éltem át, ma már nekem nem újság
sokak között egy vagy, és egyben a minden
ha nem is mondtam ki, de érzem, igen, itt benn 

 a neved ki nem mondom, mégis tudod jól hogy neked szól
annyira fáj, nem lehetek melletted mikor elalszol

..nem létezik semmi mit álmaimból áthozok,
fájdalmas a búcsú, mégis inkább távozok..
..ne kérdezz csak nézz a szemembe,
látod a fájdalmat?..
..nem kérek már utolsó percet Tőled,
pedig szívem szúrja minden pillanat..
..könnyezek minden emléken,
hiányzik a közös hajnali pirkadat..

~ Az életem olyan, mint egy kirakós játék, ami most lett igazán teljes, mert megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát: Téged. ^^

~ Nem akarok többé rólad álmodni; hanem veled szeretnék aludni.. *.*

Talán ez az egész nem vezet semmire,én feléd indultam el de te merre??

néha másra vágytam,
néha úgy csináltam mintha egy érzéketlen lány lennék.

Gyakran gondolok Rád, és nem csak álmomban..

Tegnap túl közel volt. Ma túl messze van.

Nekem meg olyan fiú kell, aki megcsókol csak azért, hogy mosolyogjak. :)

Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig...
csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a
derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk...
csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád,
megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor,
mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt,
hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

..mindent! Az összes porcikáját, a nevetését, a mosolyát, a járását, az összes szót, ami elhagyja a száját.., de legfőképpen azt szeretem, ahogy semmibe vesz

Egyszer még előveszed a képem és könnycsepp hullik majd rá..visszagondolsz a szép időkre,de késő lesz már..

Bárcsak elolvasnád azt, amit nem tudok kimondani.

Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.

..azt mutatok mit akarok, nem érdekel ki nézi, de csak az hallgasson engem, aki tényleg érzi..

Azt mondtad, hogy szeretsz és azt mondod, hogy értesz, most azt mondod, hogy gyűlölsz, de látom mégis féltesz.

Soha nem felejtem el mikor a mellkasodon aludtam el és közben egymást öleltük..

Az esőcseppek hangosan kopogtak a vonatablakon. Fáradtan kinéztem a tájra, de csak elmosódott képeket láttam. Ahogy hallgattam a vihar sajátos dallamát, eszembe jutott az az éjszaka, amikor együtt voltunk, és nem törődtünk semmi mással. Akkor is esett, de minket nem zavart. Azon az éjszakán az esőcseppek is együtt örültek velünk.

Ez a hosszúkás seb a lábamon is rád emlékeztet. Együtt bicikliztünk, én pedig elestem. Nagyon fájt. Dőlt a vér a sebből, de te megőrizted a hidegvéredet. Felemeltél, ahogy egy királylányt szokás.. Te mindig megvédtél

A semmibe bámult és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán, mint két elveszett, szerencsétlen ember.

A fejem hátranyaklott, ahogy pofon vágott. Könny futotta el a szememet, de nem sírtam.., meg fogok halni, de nem alázkodom meg.

Ne félj, a lelke él.., csak elbújt egy felhő mögé.

A felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre -, de azért igazából csak felhő marad, semmi más.

Láttam embereket sikerekre mozdulni. Láttam embereket önmagukba fordulni. Láttam embereket hibátlanul hazudni.

Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.

Te egy porcukormókus vagy, napozni lehet a szívednél.  : )

Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott, de vajon tudta, hogy a szívemet is megkapta ezzel?

..Rájött, olyan neki ez a férfi, mint a kábítószer. Nem tesz jót, de képtelen lemondani róla..

A kulcs, és ez nagyon fontos, hogy találj valakit, akinek az őrültsége passzol a tiédhez.(:

Én csak az "a" betűvel kezdődő italokat szeretem: asört, abort, apálinkát =)

-én senkinek sem hiányzok :
- de nekem igen... 
-de itt vagyok melleted te buta...:)
 -de nem vagy az enyém...

-Hívd fel!

-Nem fogom,most neki kell utánam jönnie!

-Akkor elveszíted!

-Nem, ha ő nem keres, akkor
mindketten elveszítjük egymást.

most az van, hogy kellesz

még mindig fáj és mégis érte megérte

kakaót igyunk.és csókolózzunk.félig háttal a világnak. (8)

Sok sebet hordozok,de hordozok magamban olyan pillanatokat is,amelyek soha nem történtek volna meg,ha nem merészkedek túl a határokon.

Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.

Szüleink megtanítottak járni és beszélni, most meg az minden vágyuk, hogy leüljünk és kussoljunk

'..tornacipő és csőgatya.és nem hercegnő csak egy napra

..sosem tudtam ellenállni neked.és még mindig nem tanultam meg hogyan kell.

..de várj még és ébredjünk fel kézen fogva.

.nem tudom hogy benned mennyi nyomot hagytam.de nem kérdezlek.és nem is kell felelni.

.se a nappal se az éj.nincs semmilyen szenvedély ami nálad jobban kell...és ez sosem múlik el.

'..olyan titokzatos világ a könnyek országa.'*.*

Ha te is megőrülsz értem meg én is érted, akkor mi a szart szenvedünk?!

Úgy zakatol a szivem ha hozzád érhetek.*

engedtem magamnak, hogy beléessek.