azt hiszem akkor szerettem úgy igazán beléd, amikor megkérdeztem mit szeretnél?, te pedig azt válaszoltad TÉGED :)♥

A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

Mikor veled vagyok, nem érdekel, mi lesz holnap, csal ölelni akarlak, érezni, csókolni ...

minden férfi egyforma. csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.

hunyd be a szemed hogy jobban lásd..itt minden más

-nem fogom. most neki kell utánam jönnie..

-akkor elveszíted.

-nem. ha ő nem keres, akkor mindketten elveszítettük egymást..

nem tagadom, csak elfogadom,hogy nélküled fáj a szívem nagyon

Egyetlen bűnöm, túl törékeny vagyok.

A szemed takard el, és úgy számolj el egész` százig, én meg a korlát mögött bújok el, úgy, hogy csak a szívem látszik, és onnan fogod tudni azt, hogy én vagyok az egyetlen ember, akivel jó lenne egyszer

szükségem van Rád, akár egy szívdobbanásra.

"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.

te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle..'

"Az emberek sokszor vannak egyedül. Aki meg más mint a többi, az még többet."

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert... elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

Azért iszom, hogy mások érdekesek legyenek!

az a lány nem én vagyok. de igazán szeretek ő lenni.

"Ha veled aludhatnék,ígérem neked adnám a nagyobbik fél takarómat

Igen önző vagyok, mert csak magamnak akarlak, Önző vagyok mert nem akarom hogy másra nézz, Önző vagyok mert azt akarom hogy minden percben velem legyél, hogy csak az én szemembe nézz csillogó szemeiddel, csak hozzám suttogj kedves szavakat,mindent akarok ami veled kapcsolatos...szerelmes vagyok, és a szerelem önzővé tesz..

Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad.

Csábít az emlék, a csókjaid íze, jobb ötletem nincsen, csak lezárni végre.

de ha rákérdezne, én még mindig szó nélkül igent mondanék..

Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész.

nem mondom hogy leszarom mert valahol bent érdekel.

ma már nem hiszek, hanem élek ...

a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is

" Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot.

Sok mindent éreztem. Sokszor fáztam. Már nem tudok fázni, nem tudok érezni. Sokat sírtam, ma már sírni sem tudok.

2 lehetőség, 2 zsákutca. Vagy kigyógyulok a szerelemből, és veszítek 1 barátot. Vagy maradok és szenvedek.

Egyszer mind a ketten
meghalunk, és a hátralévő időben - legyen az két nap vagy két évtized - azt
hiszem, kedvesnek kellene lennünk egymáshoz.

Találkozzunk. Valahol egy másik világ peremén. Valahol, álmainkban.

És amíg az eget nézed megtalálod magadban az igazi érzéseidet.

Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.