Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen!Mintha meg se látnánk egymást, szemünk meg se rebben!A TE szíved úgy dobog, hogy szinte ide hallatszik,mégis kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hallik!Megyünk szótlan egyik balra, másik jobbra.Büszkeségtől szenvedünk, de egyikünk se mondja!Letagadjuk, hogy szívünkben mind a ketten vérzünk!De az utca két sarkáról mégis visszanézünk!