Az esőcseppek hangosan kopogtak a vonatablakon. Fáradtan kinéztem a tájra, de csak elmosódott képeket láttam. Ahogy hallgattam a vihar sajátos dallamát, eszembe jutott az az éjszaka, amikor együtt voltunk, és nem törődtünk semmi mással. Akkor is esett, de minket nem zavart. Azon az éjszakán az esőcseppek is együtt örültek velünk.