2010. nov. 28.
2010. nov. 21.
Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen!Mintha meg se látnánk egymást, szemünk meg se rebben!A TE szíved úgy dobog, hogy szinte ide hallatszik,mégis kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hallik!Megyünk szótlan egyik balra, másik jobbra.Büszkeségtől szenvedünk, de egyikünk se mondja!Letagadjuk, hogy szívünkben mind a ketten vérzünk!De az utca két sarkáról mégis visszanézünk!
" Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán. "
Sose gondoltam volna, hogy
Istentől kapok még egy esélyt, de most itt áll előttem Ő, Ő akiben újra
megláttam a napfényt, aki ismét boldoggá tud lenni. Kemény időket éltem át, de
most, hogy már tudom mit kaptam érte cserébe, megérte, és ha kellene, még
százszor újraélném a nehéz pillanatokat, csakis Érte.
Istentől kapok még egy esélyt, de most itt áll előttem Ő, Ő akiben újra
megláttam a napfényt, aki ismét boldoggá tud lenni. Kemény időket éltem át, de
most, hogy már tudom mit kaptam érte cserébe, megérte, és ha kellene, még
százszor újraélném a nehéz pillanatokat, csakis Érte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)