Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor..

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűlöllek én

Néha normálisnak tettetem magam. Aztán unalmassá válik. Szóval újra önmagam leszek

Meg változtál és ez fáj

Súgd a fülembe hogy haljak meg

úgyis annak tepersz, aki elveszi az eszed, de 10-ből 9-et az izgat, ha szarba se veszed..

Még ha ez egy hazugság, akkor is tudom, hogy rendben lesz minden.. hiszek benne.

tisztában vagy az erővel, amit rám gyakorolsz?
te vagy az egyetlen, aki meg tud nevettetni. :)

hihetetlenül szeretlek. hihetetlenül szükségem van rád.
és ki nem állhatlak, de minden, amit csinálsz, mosolyra fakaszt. hogyan is tudnálak nem szeretni akár egy percig is..

Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.

Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után, még mindig remélem, hogy egy nap újra érezhetem egy picit a szerelmed

valami itt bent éget de nem fáj.

– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.

Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél...

"Az ember bonyolult, ha fáj, úgyérzi felejteni kell.

'köszönöm, hogy voltál még akkor is, ha fáj'

Elém állt és azt mondta:vége van,nem szeret.'

Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja miközben az én szívemet töri darabokra..

Amikor megismertelek még nem voltam biztos benne, hogy szeretlek!!!! De mára ebben biztos vagyok, nélküled élni sem tudok. Amikor nem vagy velem, várom a holnapot, mikor végre újra láthatlak. Szeretlek! Ezt szóban, s írásban kifejezni jobban nem tudom. Szeretlek! Ezt biztosan tudom. Szeretlek! Ezt ismételni sohasem elég, szeretném ha mindig éreznéd és soha el nem felednéd! Szeretlek! Erre mindig emlékezned kell, mert én sosem feledlek teljesen el!

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem 
viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon...!

Csak rád gondolok, ez összetöri a szívem és darabokra hullok.

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid..

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét...

"A szerelem bennünk van, a másik csak ráébreszt arra, hogy iránta kell érezni."

bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt.

úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne.

- Szeretlek.
- De csak mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb, mint én és egyenesen mögötted van.
- *körbe fordul.* Nincs is itt senki!
- Ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg.

"...akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, milyen lesz, mikor majd minden elmúlik.."

-Sajnálom..

~Mit?

-Hogy sosem leszel számomra közömbös.

El kell nyomnom magamban az érzéseket. Azt hiszem, szarabb lenne ha tudnád, hogyan érzek. Nem tudhatod meg. Érdekes, hogy mindenki más, akinek semmi köze hozzá, tudja. Csak épp te nem.

*hiszen úgy sem tudnék nem gondolni rád..

- Tudod miért meglepő, hogy megcsókolnálak?
- Ez nem meglepő, az a meglepő, hogy azt hitted visszacsókolnék..

Csak téged akarlak. Amióta ismerlek, amióta barátok lettünk, és amióta először megcsókoltál. Én tényleg csak téged akarlak.

Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos, nem a kinézeted,
’Hogy rám nézel, egy pillanat, de máris megigézel,

♥

a hiányodat érzem minden reggel, ahogy felkelek
szívből jövő sorok, nem csak nagy szavakkal kertelek

 míg élek el nem feledlek, örökké tartó emlék
hiába kérnéd tovább lépjek, én egyedül nem mennék.

ez egy levél tőlem Neked, melyben üzenem, hogy szeretlek
egy levél tőlem Neked, mely elárulja hiányzol
szívemben még virágzol, sárga rózsa szirmokkal
mit soha nem szeretnék letépni....

néha sírva fekszek, sokszor megbántam mit tettem
nem kérem, hogy megbocsájtsd amit ellened vétettem
nem kell könyörögnöm, elég ha mélyen a szemembe nézel
viszonzom majd tekinteted és megtudom mit érzel

...nem kaphatok mástól annyit, mint Tőled szeretetből
újabb sorok Érted.. újabb könnyben ázott verzék

Te is bántad, én is megbántam, mind azt amit tettünk
legbelül tudjuk mind a ketten egy dolgot féltettünk
két élet, két véglet, két irány mégis egy pár
nézz a múltba, meglátod mit magad mögött hagytál.. 

szíven szúr a valóság, hogy nem lehetsz az enyém
hogy nem állhatsz mellettem, hogy nem fogod meg kezem
mond egyedül, hogy fordítsam jó irányba fejem?
hiába kérném segítséged, árok húzódik körénk
miből lehetetlen kimászni, és nagyon könnyű hibázni,
akaratlanul vitázni, a szeretet félre dobva
az erősség a nyerő, a romantika kopva
eltelt egy kis idő, én ajánlottam, választottál
utólag is köszönöm, hogy a magányból feltámasztottál
ahonnan elindultam, most oda estem vissza 

mindenhol illatod érzem...érzem
mindenkiben szemeidet látom...látom
hiába keresnék, nem találok,
Nálad jobbat, szebbet..jobbat..szebbet
hiányzik az arcod, az érintésed, a tested
megértem, hogy személyem többet
nem kerested.. hisz miattam lett mindez
felszáltál a buszra, de remélem egyszer
még vissza intesz.. könnycseppjeim letörlöd
ha nem.. szivem szilánkosra örlöd
fájnak eme szavak, de mégjobban a valóság
amit tegnap éltem át, ma már nekem nem újság
sokak között egy vagy, és egyben a minden
ha nem is mondtam ki, de érzem, igen, itt benn 

 a neved ki nem mondom, mégis tudod jól hogy neked szól
annyira fáj, nem lehetek melletted mikor elalszol

..nem létezik semmi mit álmaimból áthozok,
fájdalmas a búcsú, mégis inkább távozok..
..ne kérdezz csak nézz a szemembe,
látod a fájdalmat?..
..nem kérek már utolsó percet Tőled,
pedig szívem szúrja minden pillanat..
..könnyezek minden emléken,
hiányzik a közös hajnali pirkadat..