2011. márc. 20.

Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott akkor, mindig és most! Akarom újra hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése