Miért kell, hogy fájjon minden mondatod?
Szó nélkül csendben könnyebb lesz, ha rám hagyod. 

Köztünk olyan a harc, mint a filmeken,
aztán nevetünk mindig a könnyeken,
mint tűz és víz, úgy élünk rég,
de egymásért kitartunk még.
Örökké tart nem választ szét.
Soha már az ellentét, mint tűz és víz, úgy élünk rég,
bár őrültség, de ettől szép

Nekem te vagy a társ, aki segít, ha kell,
aki velem van mindig, s átölel.
Én elfogadom, azt, ami vár hidd el! 

Van, hogy lélekben, néha, úgy érzem feladom,
ebből elég, aztán rám nézel,
s mikor hozzám érsz rögtön érzem itt a vég.
Békében élhetnénk, bár érteném, hogy miért harcol két ember,
ha semmit sem ér?