Egyikünk sem szeret szemtől szembe megbeszélni dolgokat. Inkább csak ülünk és öleljük, csókoljuk a másikat. Mégis... Ezekben a pillanatokban mintha mindent tudnánk egymásról. Az érzéseink a nyitottak, nem az elménk zugai... Ha belegondolunk, annyira keveset tudunk egymásról, mégis érezzük azt a vörös fonalat, ami összeköt minket.